Múltkor a kora középkori ciderek felfutásánál hagytuk abba a sztorit, lássuk hogyan alakult az ital sorsa a későbbiekben. :)

Mivel népszerű lett, ezért a XV. századtól elkezdték a kifejezetten ciderkészítéshez nemesített almafák ültetését, és ekkoriban terjedt el az is, hogy minden család a desszertalmák mellé ilyen típusú csemetékből is ültetett el néhányat a kertekben. A cideralmáról egyébként azt érdemes tudni, hogy alapvetően nem túl jó minőségű, normál fogyasztásra szinte alkalmatlan, viszont ez adja az italoknak a markáns, savanykás ízét, mert kis méretéből adódóan szűk helyen összpontosulnak benne az almákban lévő anyagok, és mellette kevés cukrot tartalmaz.

A cider népszerűségének csúcspontját a 17-18. században élte, főleg amikor 1720-ban az állam is érdekelt lett az adók révén az alma és az almabor termelésében, ezért támogatta a faiskolák létrehozását, és így kialakulhatott a ma is ismert ciderfogyasztói kultúra a brit szigetek területén. Szintén erre az időszakra tehető, hogy a cider elterjedése a világ más tájain is megkezdődött, hiszen az angol telepesek vitték magukkal az Egyesült Államokba, Kanadába, Ausztráliába és Új-Zélandra is, és ezeken a helyeken a mai napig szintén nagy népszerűségnek örvendenek ezek az italok.

Ugyancsak fontos esemény, hogy az 1860-as években több filoxéra járvány elpusztította az európai szőlőültetvények nagy részét, így az elsőszámú erjesztett ital Franciaországban az almabor maradt, ahol a mai napig előszeretettel fogyasztják cidre néven. Ekkoriban az addigi négymillió hektár almáskert tizennégymillióra nőtt, és ez idő tájt vált szokássá Anglia bizonyos helyein, hogy családonként két hordó ciderrel rendelkeztek. Az egyiket valóban ihatta a család minden tagja, gyerekek, nagyszülők, asszonyok is, de a másik csak is a férfié volt. Ezt a cidert az almalepárlóban tartották, ahol reggel felsorakoztak a családfenntartó férfiak, és kinek-kinek belemérték a saját fakancsójába a napi fejadagját. A második világháború után azonban az egész világon, így Angliában is nagyon megváltozott az emberek élete. A kis farmgazdaságok helyét a nagyobb termelőüzemek vették át, és bár most is találkozhatunk sok helyen pici házi cider üzemekkel, de a hipermarketek polcaira nem ők szállítanak.

Időközben természetesen elterjedt Európa más részein is, így pl. létezik a már említett cider/cidre (Franciaország, Belgium, Egyesült Királyság, Írország), de ezen kívül hívják még úgy, hogy sidra (Spanyolország), apfelwein, apfelmost, saurer most (Németország, Ausztria) vagy éppen jablečné víno (Csehország). Szintén népszerű ital még a skandináv országok területén is, ahol szintén különböző nevekkel illetik őket. Fontos viszont tudni, hogy némely országokban az erjesztett almaital nem szénsavas, így valamivel közelebb áll a hagyományos borokhoz.

Nagyjából így állt össze számunkra a ciderek történelme, amihez többek közt a Fűszer és Lélek blog egyik posztját is felhasználtuk. Kövessétek Eszter írásait is, mert nagyon jópofán fogalmazza meg a mondandóját. :) Reméljük nektek pedig érdekes volt megtudni, hogy honnan is ered pontosan az, amit isztok.

Egészségetekre! :)